ReConnect: így fedezik fel magyar gyökereiket az amerikai fiatalok
2015. július 25. 09:04
Még a 19. század közepén vándorolt ki Amerikába az őse, de most visszatért a régi hazába az idei ReConnect Hungary egyik résztvevője. A hazánkat sokadgenerációs magyar észak-amerikai fiatalokkal megismertetni hivatott program keretében júliusban harmincan érkeztek Magyarországra. Kóstoltak bort és sört, jártak táncházban, a Balatonon és felvidéki fesztiválokon, megnézték a Terror Házát és a Holokauszt Emlékközpontot, de még az ecseri bolhapiacon és főzőtanfolyamon is megfordultak a sűrű program során. Riportunk.
„Ük-ük-ük-ük-apám az 1840-es években vándorolt ki Amerikába Magyarországról, mert árva volt” – meséli egy ötödgenerációs minnesotai lány, Laura, akinek a legrégebbiek a magyar gyökerei a ReConnect Hungary program résztvevői közül. Sőt, csoda, hogy egyáltalán így számon tartja a család, honnan érkezett az ősük, hiszen a 19. században még rengetegen érkeztek Amerikába, s ma már őshonos amerikainak számítanak. A lány hozzáteszi: soproni őse eleinte olyannyira egyedül érezte magát a nagy Amerikában, hogy levélben fordult egykori itthoni szállásadójához, küldene már neki egy feleségnek való lányt. A volt szállásadó teljesítette a kérést.
A Reconnect Hungary résztvevői többségének azonban inkább a második világháború alatt vagy 1956 után távoztak a nagyszülei, dédszülei Amerikába vagy Kanadába, így ők „harmadgenerációsok”. Ők már elsősorban amerikaiak és kanadaiak – akik azonban számon tartják gyökereiket.
A negyedik éve futó ReConnect célja az, hogy élőbbé tegye a magyarsággal és Magyarországgal való kapcsolatot, bemutatva, honnan is származik a család, így tudatosabbá téve a résztvevőket. Persze nem lesz belőlük magyar, de talán fontosabb lesz nekik, honnan jöttek, hogy magyar eredetűek.
Az efféle programokat birthright-programnak nevezik, és nem magyar sajátosságok – azt mondhatnánk, a 2012-ben indult, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) által rendezett ReConnect Hungary-vel Magyarország felzárkózott ebben a tekintetben a világhoz. Az egyik legsikeresebb birthright-programot Izrael működteti. Az 1999 óta megrendezett Tagliton eddig félmillióan vettek részt. S a Reconnectnek is van több olyan résztvevője, aki korábban már volt a Tagliton – azaz felmenőik magyar zsidók, akik a világháború és a zsidóüldözések miatt vándoroltak ki. Ezzel együtt a Reconnecten eddig hetvenen vettek részt a 18-26 éves korosztályból, ebből harmincan érkeztek idén az őseik hazájába, Magyarországra.
De miből is áll egy birthright-program? Idén két csoportot hozott Magyarországra a ReConnect. A résztvevők számára ingyenes a program, mindkét csoport két hetet töltött hazánkban, ebből egy hét közös volt, azaz a teljes program három hetet ölelt fel, július 6-tól 23-ig. A résztvevőket esszéírás és Skype-interjúk után válogatják ki aszerint, hogy mennyire érettek és nyitottak; hiszen így biztosítható, hogy be tudják fogadni a sűrű programot, ugyanakkor szempont a területi és nembéli arányosság is.
A kötelező turistalátványosságokon, múzeumokon és politikustalálkozókon kívül az igen sűrű programban benne voltak olyan ínyencségek, mint egy borkóstoló a Sauska-pincészetnél, kézműves sörök kóstolója a Pepin pubban és egy rövidre fogott főzőtanfolyam- Volt moldvai táncház, látogatás az Index szerkesztőségében, kirándulás Szentendrére, utazás a martosi és a gombaszögi felvidéki diáktáborokba, találkozás Forgács István romaszakértővel. A Terror Háza, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont, a Dohány utcai zsinagóga, a Vásárcsarnok, a romkocsmák és Tihany is szerepelt a sűrű programban. De még olyan helyekre is elvitték a szervezők a csapatot, mint a Graphisoft park és az ecseri bolhapiac.
„Fura, hogy itt az emberek ennyire használják a tömegközlekedést, sokkal kevesebb az autó, mint otthon” – mondja az egyik magyar-zsidó származású fiatal, az arlingtoni Jonathan. Ő korábban már részt vett az izraeli Tagliton, s miután megtudta, hogy nagyszülei - diplomatikusan fogalmazva - az itthon tapasztalt „nehézségek” ellenére büszkék magyarságukra, azután döntötte el, hogy benevez a Reconnectre is. A nagy gondolatok és élmények mellett ugyanis meghatározóak a mindennapok kis problémái is – az egyik szervező például elárulta, hogy voltak, akik a New York-i reptéren még vécépapírt vásároltak, mivel úgy hallották, Magyarországon nincs jó minőségű belőle.
Nehezebben oldhatók fel a mélyebb berögződések, elsősorban azoknál, akiknek a világháború alatt vándoroltak ki az ősei; de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy képet kapjanak a mindennapi Magyarország mibenlétéről, életéről, a problémákat sem elhallgatva. Szóba került a cigányügy is. Hogy mennyire meghatározó, mit hogyan mondunk, arra jó példa, hogy a résztvevők véletlenül sem használták volna a gypsy kifejezést, jóformán még a cigánypecsenyét is romapecsenyének neveznék, a „gypsy music” helyett pedig simán „roma music”-ot mondanak. Amikor pedig egy korábbi évben valaki felfedezte, hogy van Budapesten Negro nevű kocsma, akkor félve súgta a szervező fülébe: „te, ezt a kocsmát Negrónak hívják...” És hiába magyarázták az illetőnek, hogy itthon a „negró” kifejezésnek nincsenek olyan képzettársításai, mint az Egyesült Államokban. Mit szóltak volna vajon a fiatalok a Negró cukorhoz és a négercsókhoz?
Forgács István a Mandiner kérdésére elmondta: a „reconnectesek” számára a más etnikumok, vallások, politikai vélemények tisztelete evidens, ezt hozzák magukkal, ilyen a neveltetésük, ami nagyon jó; egy más közegben, mint például Közép-Európa, azonban könnyen társul naivitással. A személyes tapasztalataik mindenesetre jobbak, mint amit hallottak. Meglepődtek például azon, de megértették, hogy Forgács szerint a romaügy elsősorban nem emberi jogi kérdés, hanem gazdasági. Végképp nem értették ugyanakkor, hogy miért probléma a spontán szegregáció, s a roma többségű iskolák esetében miért nem inkább a színvonal növelése a fontos, miért helyeződik a hangsúly az iskolák etnikai összetételére – pedig a tudatos, központi szegregációt már csak az amerikai történelmi tapasztalatok miatt is elutasítják. Egyáltalán nem értik azt sem, miért nem lehet beszélni arról, milyen a bűnözők és a börtönben ülők etnikuma.
Tokár Géza felvidéki kutató és publicista, a gombaszögi tábor egyik szervezője a határon túli magyarságról beszélt a reconnecteseknek. A Mandiner érdeklődésére kifejtette: felüdülés volt, hogy ezek az észak-amerikai fiatalok ideológiamentesen közelítik meg a magyarságot, tényleg a magyar gyökereik érdeklik őket, és az identitásuk felfedezése, erősítése a céljuk. A határon túli magyarság mibenléte nem okoz nekik különösebb problémát, Tokár szerint részben azért sem, mert az Egyesült Államok is multietnikus állam, és nem azonosítják a határokat az etnikummal. Azért persze nem mindenki volt ezzel így, a szervezők elmondása szerint előfordult, hogy valaki a gombaszögi program után is „szlovákokként” emlegette a táborozókat és azokat a felvidéki magyar személyiségeket, akikkel ott találkoztak.
A cél mindezek mellett nem a résztvevők győzködése bármiről; inkább egy olyan benyomást szeretne adni a ReConnect, ami egyszerűen erősíti a magyar gyökerek és a magyar kapcsolatok tudatát, vagy csak tömény élményanyagot és konkrét tudást ad Magyarországról. Léteznek ugyanis legalább ennyire meghatározó, földhöz ragadtabb problémák is: a főzőtanfolyamon a harmadgenerációs magyar Julien, egy kanadai srác a tésztaszaggató után érdeklődött, mivel ők otthon készítenek magyar ételeket, például nokedlit, de érthető módon Kanadában nem kapni ilyen konyhai alkalmatosságot.
Az utolsó napokon már látszódott a reconnecteseken a fáradtság. De ahogy Vincze Máté, a ReConnect kreatív igazgatója fogalmaz: a fáradtságnál csak a lelkesedésük volt nagyobb, miután végigcsinálták a nehéz, intenzív programot. Vincze szerint harminc magyar nagykövet utazott vissza az Egyesült Államokba és Kanadába, aki jó hírét viszik az országnak.
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
A visszatérő elnök megakadályozná az iráni atomfegyver előállítását, kiszabadítaná az izraeli túszokat és lezárná az orosz–ukrán háborút, nem úgy, ahogy azt Zelenszkijék szeretnék. És ez még nem minden...
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
Jaj de nagyon futtatják ezt a Sauskát, 10 éve még nem is létezett, sehol sem volt... Semmiképp nem Hungarikum, én nem oda vittem volna, de ugye a pénz...
"Egyáltalán nem értik azt sem, miért nem lehet beszélni arról, milyen a bűnözők és a börtönben ülők etnikuma." Na igen!
"„Fura, hogy itt az emberek ennyire használják a tömegközlekedést, sokkal kevesebb az autó, mint otthon” – mondja az egyik magyar-zsidó származású fiatal, az arlingtoni Jonathan."
Igen, ez nekünk bennszülötteknek is fura.
Nem jó dolgunkban van így, hanem a csóróság és a politika miatt.
A politikusok közlekednek autóval, a nép pedig tömegben.
